Ha statisztikát készítenék arról, melyik állat fordul elő a legtöbb formában nálunk, akkor biztosan a madarak győznének. Több van belőlük, mint plüssállatból és talán csak a hangyák száma vetekedhet velük időnként. Ez a nagy madár-barátság már jó régen kezdődött. Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik, amikor nagyszüleim gyönyörű erdei házikójában, a Dunakanyar egyik festői falujában, reggelente, még az ágyban fekve a tenyerünkből etettük a cinkéket. Annyira szelídek voltak, hogy a kezünkben tartott dióbélért képesek voltak berepülni az ablakon. Egy idő után általában nehezítettünk a feladaton, azaz tölcsért formáltunk a kezünkből, így a tölcsér mélyéről kellett kicsipegetniük a falatot, ami néhány másodperccel meghosszabbította az együtt töltött pillanatokat. Külön családi füttyszavunk is volt a hívásukra, amit minden unoka lelkesen fújt.
Jó pár évvel ezelőtt volt egy csodás hangú zebrapintypárunk is, és bár csodáltam és gondoztam őket, folyamatosan lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy kalitkában kellett élniük. Így amikor megszületett az első kislányunk, elajándékoztuk őket egy erdeitündér-természettel megáldott barátnőnek.
Ma már csak különböző műmadaraink, vagy ha úgy tetszik, különféle papírmadárszobraink vannak, melyek többek között a mennyezeti lámpára lógatott faágak körül repkednek rendületlenül. Mivel a legkisebb fuvallat is mozgásba hozza őket, állandó látványosságot nyújtanak. Bár nem vagyok bigott feng-shui követő, azt már tapasztaltam, hogy a mobilok jótékonyan befolyásolhatják a szoba hangulatát. Összekötik a fennt a lenttel, és mozgásukkal az élet áramlását szimbolizálják.
A nappaliban található madaras mobilhoz többféle fehéres árnylatú és textúrájú papírt használtam. A selyemfényű papírok különösen szépen mutatnak, mivel gyönyörűen verik vissza a fényt. Ezekből vágtam ki a fenti sablonok szerinti formákat. Még szebb az összhatás, ha többféle formát használunk, ezért a szárnyformákat nyugodtan variálhatjuk. A szárnyakat óvatosan beleillesztettem a madarak hasán snitzerrel vágott résbe, majd tűvel vékony cérnát fűztem át a madarak testén különböző helyeken, ezzel biztosítva azt, hogy ne csak egy irányba repüljenek. Egyik-másiknak a szemét is kihangsúlyoztam.
