Öltözködni kéne már, ha egyszer én vagyok az Öltöztetőnő, vagy legalább is mutogatni azt, hogyan öltözködnek mások, de az elhúzódó téli szürkeségben inkább befelé öltözöm. Azaz a lakásba próbálok minél több jókedvű színt és egy icipici tavaszt csempészni. Az óvoda, iskola, piac háromszöge kevéssé inspirál a tollászkodásra, és inkább csak lélekben és fantáziákban készülök arra az időre, amikor végre ledobhatom magamról a réteges öltözködés többkilónyi terhét. Sok tervem van, gondolatban többször végigjártam már a Turitúrákat, amelyek a tavasz első jeleire be is indulnak. A részletekről hamarosan beszámolok a téma komolyságához illő gusztusos tálalásban. 

A kreálhatnék azonban addig sem lankad, nem telhet úgy el egy nap, hogy valamit ne igazítsak, öltöztessek legalább  a legszűkebb házam táját. Legutóbb a még ősszel szedett galagonyaágat vettem kezelésbe. Izzó piros bogyóit rég ledobta, a formája azonban szép, mint általában a galagonyáé, ezért megtartottam és átöltöztettem. 

Néhány évvel ezelőtt beszereztem pár műágacskát kedves kis orgonavirágokkal, amelyek a szekrény mélyén lapultak ezidáig. Azaz javítok, még a régi lakásban is használtam belőlük egy marékra való szirmot a jól ismert ikeás Ris-lámpa feltuningolására. Most a maradék került sorra. A kis virágokat lecuppantottam a műanyag szárról, és feltűztem, vagyis inkább ráhúztam őket a galagonya tüskéire. A kimaradt pár orgonaszirom pedig egy műgerberavirág társaságát élvezheti az éjjelszekrényen.

Az elágazásra  egy apró ágdarabokból házilag barkácsolt fészket ültettem, a fészekbe és itt-ott az ágakra pedig az itt a blogon már bemutatott rószaszínes műmadárkáimat, amiket (akiket?) még szintén az ősszel szereztem be a kreatív boltból, ahol épp ki akarták őket selejtezni. Szépen mutatnak az ablakközben napozó ciklámenekről nyesett virágok társaságában.

Bár a csendélet alkotórészei között sok a MŰ (-anyag), az utánzat, úgy érzem a végeredmény mégsem egy giccshalmaz, hanem nagyon is igazi és eredeti lett. Mert mi a giccs? Egyesek szerint az, ami közhelyes. Coco Chanel szerint pedig ez, azaz a közhelyesség a legnagyobb ellenség, már ami az öltöztetést illeti. Talán igaza van.

Aztán eszembe jutott még a múlt héten a Szépművészetiben látott nagy Cézanne kiállítás is, amit a gyerekekkel néztünk meg. A tárlatvezető mesélte, hogy Cézanne általában nagyon hosszú ideig dolgozott egy-egy képén, így a csendéleteken is, és sokat bosszankodott azon, hogy szépen elhelyezett gyümölcsök nagyon gyorsan tönkremennek. Szerette volna élőben konzerválni a látványt. A több képén is látható, Jenga-alakzatban egymásra tornyozott babapiskótákat például konzerválta is a maga módján, összeragasztotta őket, hogy a tartsák a formát. Amikor erre gondolok, úgy érzem, öltöztetőnőként én is azt kutatom, mitől szép és igaz egy kompozíció, álljon bár orgonaszírmű galagonyaágból és műmadarakból.