Amikor ezt az ékszert készítettem, megfogott ez a csodálatos szivárványos fonál, amiben a narancssárgától kezdve a lilán át, a barna és a kék legkülönfélébb árnyalatai adtak randevút egymásnak. De még milyen randevút! Olyat, amiben a nap még vagy már csak egy picit látható az égen, és vöröses fénye egészen különös fénnyel világítja meg a felhőket.

Hogy még vagy már, mint annyi minden, ez is ízlés kérdése. Személy szerint jobban szeretem a napfelkeltét a naplementénél, talán, mert ritkábban látom, vagy azért, mert egy új kezdet mindig izgalmasabb, mint a lezárás, meg azért is, mert számomra mintha több lenne benne a filozófia. Persze mondhatjátok azt, hogy ez botorság, hiszen minden lezárás egyben kezdet, ahogyan a napfelkelte és a naplemente is nézőpont kérdése. Mint egy elillanó illúzió. Megfoghatatlan, utolérhetetlen csoda.