Mint egyik kedvenc blogom, a Bluebird vintage szerzője, Aubrey és kis (nagy) famíliája.

Aubrey-éknak van egy használtruha kereskedésük, amit így reklámoznak: mindannyian beöltöznek, egy fal elé áll az egész kompánia és önkioldóval lefotózzák saját magukat. Mindez sikerülhetne esetlenül is, de a végeredmény az ő esetükben szerintem szenzációs.

Csinosak, vidámak, személyesek: igazi életművészek. 

Izgalmasan válogatják össze a ruhákat, minden erőlködés nélkül, és divatosnak tűnnek, mégsem egyenkatonák.

Három gyerek után házasodtak össze, azóta megszületett a negyedik is. Igazi green wedding lehetett az  esküvőjük, használt holmikból, de fantasztikus stílusérzékkel megkomponálva.

És hogy miért tettem fel őket a blogomra? Mert öltöztetőnőként szeretném megmutatni, hogy a szabadság többet ér a divat fanatikus követésénél. És a szabálytalanság sokszor izgalmasabb, mint a fast fashion áruházak egyenruhatára.

Merjetek ti is különbözni!

A Bluebird blogot és Aubrey családját az alábbi linken érhetitek el: bleubirdvintage.typepad.com/

Joyellery of Light, azaz A fény játékszerei - ez az új kollekcióm fantázianeve, melynek a képen látható darabját most megnyerheted! Ezzel az ékszerrel veszek részt az ismert üvegművész és négyszeres anyuka, Panyi Zsuzsi e heti Potya Péntek akciójában. Ahhoz, hogy tiéd legyen ez a ködös novembert a neonfényes glamúrral ötvöző, elegánsan a nyakra simuló ékszer, mellyel akár a legzordabb business lookot is feldobhatod, a következőket kell tenned:

iratkozz fel Panyi Zsuzsi hírlevelére itt: http://panyizsuzsi.hu/blog/

és komenteld a bejegyzést 2012. november 23–án délig. Hajrá!

Az egész a népszerű Kedvenc otthon blog gyerekszoba pályázatával indult. B. Tier Noéminek, a blog szerkesztőjének megtetszett a gyerekszobánk, amit már itt a blogon is bemutattam. Levélváltás indult, ami egy napfényes őszi napon intenzív lakásfotózásba torkollt. A végeredményt A Mi Otthonunk novemberi számában láthatjátok és olvashatjátok.

EZ!

Ismét egy olyan dekoráció, amely sokadik virágzását éli nálunk. Alapja a jó öreg mohakoszorú, amely már legalább két éves. Most a négy dísztökkel és a három jómadárral a középkori csendéletek hangulatát és állandóságát idézi az őszben.Tavaly karácsonykor viszont még rendhagyó adventi koszorú volt, (a gyertyanyomok itt-ott most is láthatók, de ettől csak patinásabb lett), míg tavasszal friss virágoskert.

És íme a többi hozzávaló: a tökök a piacról, a madárkák pedig a hobbiboltból érkeztek.

Végkiárusították őket, ezért be is szeretem belőlük egy csokorra valót (jól jön az még később nálunk, madárbarátoknál!), ám ehhez a dekorációhoz most csak hármójukat használtam. 

A drótjukból lecsippentettem pár centit, és azt szúrtam be a koszorúba. A tököket pedig szépen elrendeztem a koszorú közepén. 

A fotózás kedvééért a koszorút egy  William Morris tapétamintás kép elé tettem. Ez tette fel az i-re a pontot. Szerintetek is?

Szeretem az újrahasznosítható dekorációt, azaz amikor ugyanazt az alapot a hangulatomhoz, az aktuális évszakhoz vagy az ünnephez passzoló módon díszítem. Lehetőleg pillanatok alatt (mivel türelmetlen ember vagyok), amitől kellően spontán és könnyed lesz az elkészült mű.

Ebben az esetben az alap ez az egyszerű koszorú, ami a tavaszi tuning után még így nézett ki:

Most viszont az egyik legszebb és leginkább gyerekbarát őszi terméssel, gesztenyével és -- ékszertervező lévén --  színben passzoló fagyöngyökkel díszítettem.

A gesztenyéket és a gyöngyöket színes gombostűkkel rögzítettem a koszorúhoz. Akasztónak pedig stílusosan rafiaszálakat használtam.

A mű elkészítése, ha a gesztenyegyűjtést nem számoljuk bele, mindössze 15 percet vett igénybe. Némi nehézséget egyedül a gesztenyék átszúrása okozott. Bár az ötödik darab és elgörbült gombostű után már érezni lehetett, hogy a "szemet" kell megdöfni, mert ott puha a húsa.

Egyik kedves vásárlóm, Mariann kérésére készítettem a fenti ékszereket. Mariann bankban dolgozik, ezért elég kevés lehetősége van arra, hogy egyéniségét munkahelyi öltözködésében is kifejezze. Ékszerviselés tekintetében azonban szerencsére kicsit engedékenyebb az amúgy szigorú öltözködési kódex, és Mariann ezt ki is használja. Fűzött gyöngyös nyakláncát szerette volna fonálékszerként viszontlátni. Az elkészült nyakék színt visz az egyenruhaszerű business-lookba. Ráadásul mivel a különböző fonalak másként tükrözik vissza a fényt, az ékszer Mariann minden mozdulatára "más arcát mutatja", állandó fényjátékkal kényeztetve a Mariannal szemben ülő munkatársakat.

Ahogy arról már korábban is hírt adtam, Péterfy Bori, amikor nem énekel vagy babázik, ékszert készít velem a Zöldteában, Az alábbi linkről letölthetitek az adást, amely az ásványokról szól, és amelyből nemcsak azt tudhatjátok meg, hogyan készítettünk Borival közösen karkötőt, hanem többek között azt is, hogyan mostak eleink aranyat a Dunából.

Viszonylag kicsi, rumlis, de a miénk. Vagyis a gyerekeimé, akiket szerencsére hálás természettel áldott meg a természet, ezért nagyon örülnek minden lakberendezős és öltöztetős megmozdulásomnak. Pláne, ha az az ő birodalmukat díszíti. Én pedig cserébe, hálából, igazán fontos, mélyreható és csak picit túlzó kijelentésekre ragadtatom magam. Olyanra, mint ez, ami "drótba öntve" látható a szobájuk falán.

Nagyon szeretem a finn lakberdizájnt. Az alap általában fehér, mint rendes skandinávhoz illik, de ellenpontként, foltokban sok a vidám szín. És ha már a színeknél tartunk, miért ne lehetne mindjárt szivárvány a gyerekszobában?

A lámpára lógatott madaras mobilon, amit a lányokkal közösen barkácsoltunk, mesebeli szivárványmadarak röpködnek a szintén saját gyártmányú, lécekből összerakott szivárványleveles fa ágai előtt.

A bútorzat amolyan szedett-vedett vagy ha úgy tetszik, spontán: az átfestett ruhásszekrény egy irodából került ide, az egyik íróasztalt és a székeket lomtalanításon találtuk, a varrógéptalp és a játékok tárolására szolgáló éjjeli szekrénykék családi örökségből valók, és van természetesen néhány Ikea-bútor is.

És hogy mire jó egy használaton kívüli ajtó? Természetesen álcázásra, pl fantasztikus gyerekrajzokkal.

A szobáról készült fotókkal nemrégiben részt vettem a népszerű Kedvencotthon blog gyerekszobás olvasói pályázatán. A képek elnyerték a blog szerzőjének, B. Tier Noéminek a tetszését is, aminek eredménye egy lakásfotózás lett. A mi otthonunkról készült fotókat a Mi otthonunk 2012 novemberi számában láthatjátok, és hamarosan itt a blogon is.

Ha tetszett a gyerekszobánk, és szeretnél hasonló ötleteket megvalósítani a te csemetéd birodalmában is, keress vagy hívj (30-3438743) nyugodtan, együtt kitaláljuk!

Amikor elhatároztam, hogy saját blogot indítok, úgy gondoltam, hogy Az Öltöztetőnő alapvetően szerzői blog lesz, és nem sok anyagot fogok máshonnan átvenni. Nagyon sok színvonalas és inspiráló magazinblog van a piacon, miért csinálnék én is ilyet, nincs is hozzá türelmem. Aztán rájöttem, hogy maga a téma teszi szükségessé, hogy megmutassam, mi az, ami leginkább inspirál. Ez pedig egyértelműen az advancedstyle.com című blog, és azok a fantasztikus, gyönyörű, stílusos és bölcs és szabad nők, akiket bemutat.

Mindannyian túl vannak már a 60-on, néhányuk pedig már 90 felett jár.

A fantasztikus Iris Apfel pedig maholnap 100 éves lesz. Azt hiszem, nagyon sokat lehet tőlük tanulni. Én legalább is így érzem. Sőt nekik köszönhetően értettem meg azt, hogy a stílus nem luxus, nem felesleges hóbort, amire  egy jó kálvinista csak legyint, hanem egy nagyon-nagyon fontos eszköz, amivel örömöt vihetünk hétköznapjainkba. Akár majd 100 évesen is.