Már hetekkel ezelőtt összebarátkoztam a manóval, na jó, kobolddal, aki azóta is a bejárati ajtónkon ücsörög a többszörösen újrahasznosított koszorún, a toboz alatt, de csak most, karácsony másnapján volt rá időm, hogy bemutassam őt. Szóval, ő Manó-Kobold az Ikeából, a svéd folklór emblematikus alakja, akiről a Pettson és Findusz írójának karácsonyi mesekönyve szól. A történet kedves, humoros és muklás (a Findusz-rajongók tudják, miről beszélek), és megtudhatjuk belőle, mire jó a zabkása azon túl, hogy rettentően egészséges.

A többszörösen újrahasznosított koszorút már láthattátok előző életeiben. Most annyi történt, hogy miután leszedtem róla a gesztenyéket, egy gombostűvel ráerősítettem a koboldot, és ragasztópisztollyal két tobozt valamint egy üres kis makkházat erősítettem mellé. Ez utóbbi kosárkaként funkcionál, amit apró bogyókkal és gyöngyökkel tömtem meg.

A manó-kobold testvérei szintén nálunk tanyáznak. Amikor nem a karácsonyi dekorációban teljesítenek szolgálatot, a gyerekeim játszanak velük lelkesen.