Már többször is írtam, hogy a reciklálás híve vagyok. Ha kidobok valamit, azt szelektív módon teszem, de ha lehet, inkább új életet adok a tárgyaknak. Itt van mindjárt ez a madárlátta mohakoszorú. Tavasszal és ősszel már jól szerepelt, sőt már tavaly télen is, de mivel akkor még nem volt ez a blog, az adventi koszorúvá avanzsált mohakoszorúról készült fotó csak várt türelmesen a fiókban, hogy végre eljöjjön az ő ideje.

Jól tette, hogy várt, mert a piacon látott adventi koszorúk után megállapíthattam, hogy ennek a koszorúnak van egyénisége. Más. Nincs rajta szalag, se csillogó arany, mégis vidám és ünnepélyes. Vidámságát a színes fejű gombostűkkel a koszorúhoz rögzített színes fa- és üveggyöngyök adják, ünnepélyességét pedig a fehér porcelánangyalka.  Nemcsak a peremét használtam, hanem a belsejét is, miután az egészet rátettem egy dísztálcára. A közepére téli terméseket halmoztam, borostyánággal díszítettem, és a megmaradt szép sárga dísztököt is beletettem, bár ez egy adventi koszorúnak igazán nem kötelező kelléke. Színfoltnak azonban egyenesen remek, ezért természetesen megtartottam.

Advent elmúltával azután a gyertyák lekerülhetnek róla, a színes, gyöngyös mohakoszorú azonban még sokáig vidámságot visz a szürke téli hétköznapokba.