Az év talán leglustább időszaka a két ünnep közötti pár nap. Ilyenkor végre lelkiismeret-furdalás nélkül foglalkozhatom én is a blogommal, és most jut idő arra is, amire karácsony előtt nem volt. Az ünnepre való készülés legpihentetőbb pillanatai mindig azok a számomra, amikor dekorálok. Nem vagyunk vallásosak, ezért nekem a díszítés jelenti a ráhangolódást. Nem mintha november közepétől kezdve nem számoltuk volna meg a gyerekekkel minden nap, hányat kell még aludnunk karácsonyig, a rengeteg teendő miatt mégis inkább az az érzés dominált bennem, hogy mennyi beszereznivalóról kell még gondoskodnom, és mennyi mindent meg kell még szerveznem.

Szerencsére az idén szinte minden klappolt, a lányok kijelentették, hogy ez volt a legjobb karácsonyuk. Huhh! Nagy kő esett le a szívemről, és rögvest neki is álltam fotózni. A kinti szürkeség miatt némileg fényszegényebbek lettek a képek, mint a valóság, így betettem néhányat a tavalyi fotókból is. A tavalyi fánk a Vízkeresztre fittyet hányva sajnos hihetetlen gyorsasággal dobta le a tüskéit, ezért kénytelen voltam áttelepíteni a díszeket. Egy szép formájú ágra lógattam őket, az ágat pedig az étkezőasztal fölé akasztottam, így még hetekig emlékeztetett az ünnep csillogására.